Napjainkban Magyarországon közel 1,7 millió vállalkozás van bejegyezve a Cégbíróságokon. Azonban ez a szám közel kétszer annyi, mint ahány vállalkozás ténylegesen tevékenykedik. A bejegyzett vállalkozások 60%-a önálló vállalkozás, azonban ezen vállalkozásoknak csupán csak egyharmada aktív.

A társas vállalkozásokon belül a nagyvállalatok száma szinte elenyészőnek tekinthető, mivel számuk az összes vállalkozáshoz képest kevesebb, mint 1 százalék. Ez azt jelenti, hogy a gazdaság 99 százalékát a KKV szektor alkotja. A KKV-on belül a vállalkozások több mint 90 százaléka mikro vállalkozás, tehát Magyarország vállalati szféráját döntő többségben az 1 és 4 fő közötti alkalmazotti létszámmal rendelkező vállalkozások alkotják. Ez azzal magyarázható, hogy a legtöbb vállalkozás családi alapon, illetve baráti alapon jött létre, és ezt a zárt kört igyekeznek fenntartani. Ez talán a gazdasági életben kialakult bizalom hiánya miatt van. Viszont egyre gyakoribb, hogy több mikro vállalkozás összefog, és egymáshoz irányítják ügyfeleiket (pl. a könyvelő, a marketingcég és az ügyvéd). Ezek a cégek szinte már egy közösségként működnek, de nem egy cégként. Sőt, igyekeznek fenntartani egymástól függetlenül saját cégeiket, a kapcsolatot pedig az egymás között megkötött megbízási szerződésekkel biztosítják. Ha az ilyen jellegű társulások egy céggé alakulnának át, akkor lényegesen több középvállalkozás lenne Magyarországon és nem a mikro cégek „uralnák” a vállalati szféra közel 90 százalékát.

Véleményem szerint Magyarországon sokkal nagyobb hangsúlyt kellene fektetni a vállalati szféra segítésére, és a mikro vállalkozások számának csökkenését elérni a közép- és nagyvállalatok számának növekedésével. Az is megoldás lehetne, ha egy új gazdasági forma létrehozásra kerülne, ahol a mikro vállalkozások tömörülhetnének. Ez sokat javítana gazdasági helyzetükön, mert költséghatékonyabban tudnának működni, és így a termelésben jelentősebb javulást lehetne elérni. Ezen kívül hitelképesebbé válnának a vállalkozások, és végre tudnának hajtani beruházási tevékenységet. Ezt bizonyítja az is, hogy az elmúlt években egyre nagyobb számban jönnek létre szövetkezetek, pedig az ezredforduló elején szinte majdnem kihalt ez a gazdasági társasági forma.

Az összefogás alapján megvalósított beruházásból eredne, hogy megnőne a kiscégek kapacitása, így több munkavállalót tudnának foglalkoztatni. Ennek eredményeképp nem csak egy stabilabb vállalati szféra jönne létre, hanem csökkenne a munkanélküliség is. Ha csökken a munkanélküliség, akkor az emberek többet tudnak költeni, mert van keresetük. A nagyobb költekezési lehetőség hatására növekedne a fogyasztás és a termelés, ami egyben az adóbevételek megnövekedéséhez vezetne. Tehát, a kormánynak minél hamarabb átalakításokat kellene tennie a vállalati szféra összetétele terén, ha a magyar gazdaságban minél hamarabb, minél nagyobb fellendülést szeretnének elérni.

Főleg a mikro vállalkozások között sok az ún. „kényszervállalkozás”. A kényszervállalkozások egy részét tulajdonosaik a munkanélküliség elől menekülve hozták létre minimális tőkéből. Másik jelentős részük azért jött létre, mert a működő vállalkozások alkalmazottaikat saját cégeik megalapítására késztették a bérekhez kapcsolódó járulékok és egyéb kifizetések kikerülése érdekében.

A konjunktúra- és más, a vállalkozók körében végzett kutatások egyértelműen arra mutatnak rá, hogy a vállalkozások méretének csökkenésével egyenes arányban romlik a vállalkozások saját helyzetükre, és főleg jövőbeni lehetőségeikre vonatkozó megítélése, illetve jövőképe.

A kisebb vállalkozások számára lényegesen nehezebb a piac megszerzése és a piacon maradás, relatíve nagyobb az adminisztrációs terhük, nem tudják finanszírozni a korszerű ismeretek, eljárások, berendezések megszerzését, a forgóeszközök finanszírozása is gondot okoz, nem is szólva az egyre sürgetőbbé váló fejlesztésekről.