Az X- és az Y-elmélet Douglas McGregor nevéhez fűződik. Az amerikai közgazdász úgy vélte, hogy a vezetők alapvető hiedelmei meghatározók a vállalkozás működésében. E hiedelmek középpontjában pedig a vezetőknek az emberek viselkedésére vonatkozó feltételezései állnak.

Az X- és az Y-elmélet a dolgozó emberek kétfajta képét mutatja be és két szembenálló vezetési stílus leírására használható.

Az X-elmélet: az irányítás és ellenőrzés hagyományos szemlélete, amely a következő feltételezéseken alapul:

• Az átlagember természeténél fogva idegenkedik a munkától és el is fogja kerülni azt, amennyiben arra lehetősége nyílik.
• A munkától való idegenkedés miatt a legtöbb embert kényszeríteni, ellenőrizni, irányítani és büntetéssel kell fenyegetni annak érdekében, hogy a szervezeti célok eléréséhez megfelelő erőfeszítésekre bírják őket.
• Az átlagember előnyben részesíti, ha irányítják, szereti elkerülni a felelősséget, viszonylag kevés ambícióval rendelkezik, és mindenekfelett biztonságra törekszik.

Az Y-elmélet: az egyéni és szervezeti célok integrációja, amely a következő feltételezéseken alapul:

• Az átlagember nem idegenkedik a munkától, hanem éppen ellenkezőleg, természetes és kívánatos számára a munkavégzéssel együtt járó testi és szellemi erőfeszítés.
• Ha az ember elkötelezi magát bizonyos szervezeti célok iránt, akkor nem a külső kényszer az egyetlen erő, mely e célokért végzett tevékenységre képes őt rávenni. A célokkal való azonosulás esetén az ember képes magát irányítani és ellenőrizni.
• Az ember szervezeti iránti elkötelezettsége azon is múlik, hogy milyen jutalmat kínálunk cserébe.
• Megfelelő feltételek esetén az átlagember elvállalja, sőt keresi a felelősséget.
• Az alkotóképesség, a lelemény, a képzelőerő a legtöbb ember veleszületett képessége.
• A modern ipari élet feltételei között az átlagember szellemi potenciálját csak részben használják ki.

Bár az Y-elmélet a mai napig - az egyén és a szervezet konvergens törekvéseivel - mint elérhetetlen cél maradt fenn, növekszik a sikeres példák száma, ahol ezt megpróbálják elérni. Ez éppen az a cél, melyet a vállalkozások elérni szeretnének, a folyamatos fejlesztés, a folyamatos szakmai fejlődés, a participációs törekvések és egyéb más módszerek alkalmazásával.

Mennyire lehet egyet érteni jelenleg Magyarországon az X- és az Y-elmélettel? Az ember tényleg nem szeret dolgozni, és ha dolgozik, valóban csak akkor csinálja rendesen a munkáját, ha irányítják? Ha megfelelő a munkakörnyezet és az anyagi motiváció, akkor az alkalmazott tényleg mindent megtesz annak érdekében, hogy a munkáját a lehető legjobban elvégezze?