Egyszer a Colombo filmek egyikét nézve volt egy olyan jelenet, mikor a moziban a filmvetítő szavaira csodálkozik rá a nyomozó. Elmondja, hogy a filmkockák vetítése közben egy-egy pillanatra beugrik egy reklámfilm-kocka, így a nézőket tudat alatt ösztönzik arra, hogy vásároljanak üdítőt és pattogatott kukoricát a mozizás alatt. Majd rövid taglalás után Colombo tisztázza a filmvetítővel, hogy akár olyan kockák is belekerülhettek a filmszalagba, amik az éppen felderítésre váró nyomozási ügy gyilkosát tettének elkövetésére ösztönözte, manipulálta.

De valóban létezik a mozifilmbe beépí­tett rejtett üzenet (reklám), vagy ez csak mítosz?

Az 1960-as években a reklámpszichológiával kapcsolatos témák közül aránytalanul nagy figyelmet kapott az ún. Vicary kísérlet (más néven: a mozis kísérlet).

James Vicary 1957 őszén egy New Jersey-beli moziban hathetes megfigyelési időszak alatt mintegy negyvenötezer ember tudta nélkül a filmvetítésbe öt másodpercenként 0,04 mp. időtartalmú reklámüzenetet helyezett el. Arról számolt be, hogy ennek hatására a kólafogyasztás kb. 18, a pattogatott kukorica fogyasztása pedig közel 60 százalékkal nőtt.

Mi az igazság?

A kísérletet botrány követte, majd az alkotmányra hivatkozással, az „akarat megkerülésével” történő befolyásolási szándék miatt betiltották. Később több ellenőrzött kísérlettel bebizonyították, hogy az ilyen típusú reklámozásnak messze nincs olyan hordereje, mint azt sejteni vélték, sőt értelmetlenek is nyilvánították… Majd öt évvel később Vicary egyszer csak úgy nyilatkozott, hogy a kísérletet Ő találta ki, valóban nem is történt meg.

De valóban így van? Tényleg Vicary tévedett volna a 45 000 fős kísérlete során, vagy csak inkább egyesek szeretnék azt elhitetni, hogy az emberi agy ilyen formában nem manipulálható?